Most jöttem a Profiból. Csak azért járok, most amióta itt lakom a Grigó végében, az van a legközelebb. Másképp kerülöm, mint a leprát, ha tudom. Nos, a Profiban a kisjövedelmű emberek úgy tömködik a göngyölegből lecsavarható nejlonzacskóba a lengyelországi murkot és a hollandiai hagymát, mintha gyerekkorukban is ezt tanulták volna, vagy legalábbis a Preasfintitul Adidasionoaie mitropolita kérte volna őket erre vasárnap valamelyik frissen befejezett katedrálisban. A Profi mellett - nem túlzok - néhány méterre van az ún. piac (tetszik emlékezni rá a törcikönyvből), ahol a jólismert ún. őstermelők próbálják eladni ugyanazt a murkot, hagymát, petrezselymet sokkal jobb^* minőségben, olcsóbban és ráadásul legfeljebb pár tíz kilométerről hozva azt, a retail-láncoktól megszokott többszáz (horribile dictu: többezer) kilométer helyett. Amúgy is értéktelen lejüket így közvetetten benzinre, vegyszerekre és mosolygó menedzserekre költik. A sok bundássapkájú, drótkeretes szemüvegű, ráncosképűen is büszke román néni és bácsi alapvető táplálkozásában a Profit (és annak külföldről, rettentő sok elpöfékelt üzemanyag árán bóvlit idecocóztató beszállítóit) támogatja, nem a büszke román (mező)gazdaságot.

Nem azzal kezdődik az ország (-világ) jobbá tétele, hogy a (tény, hogy idióta) politikusok ellen ágálunk a hidegben (habár hatásosnak is bizonyulhat, akár, ugye, amint láttuk), hanem azzal, hogy a mindennapi életben próbáljunk nem kibaszni magunkkal. Ja, és ez vonatkozik minden közép-kelet-európai vazallusállamkára, Magyarországtól Pizdasztánig...

^* nem hiszem, hogy kérdéses lenne. Tényleg, csak meg kell kóstolni...