Azt szerettem benne a legeslegjobban, hogy habár egy mocskos kurva volt, olyan szelídséggel tudta szétvetni a lábait, minthogyha ez neki kijárna, de hát ki is járt. Baszás közben teljesen arisztokratává változott, ő tényleg az ágyban volt királynő, szinte látszott, hogy bekékül a vére ilyenkor, csak félig húzta fel a szemhéját, de a szemöldökeit teljesen, egy nagyon pici csücsörödés jelent meg a száján, és lassan, méltóságteljesen viselkedett, mintha legalább templomban lenne, de hát ő maximum a toszás oltárán áldozott, senki se tudta, hogy mi a vallása, de nem is valószínű, hogy valaki megkérdezte volna, mert igazán szépen látszott, hogy miben hisz, a faszban hitt, a kezdetektől a végig, őbenne bízott elejitől fogva, ha rajta múlt volna, Tordán kiáltották volna ki a szexuális szabadságot. Rád se nézett közben, de nem úgy, mint aki szégyelli, hanem mint aki már teljesen felülkerekedett ezeken a dolgokon, és voilá, tényleg felülkerekedett, legtöbbször úgy végezte ki az áldozatait, hogy ő volt felül, itt a gálya volt az úr, nem a víz, kicsavarta az embereket, direkt nem férfiakat mondok, mint a citromot, s nem véletlenül mondtam citromot, összehúzódtak a szájad és a szemeid utána, mint egy kis kínainak. Varázslatos volt, ahogy ő maga is elhitte magáról, hogy nem egy büdös kurva, és egy gyönyörű rituálé része az egész, ahol ő minimum a Szűzmária és te vagy a Szentlélek, tényleg szép volt, amint pont akkor változott át leginkább ártatlanná, amikor a legjobban dugták, minél erősebben löktem, annál tisztább lett az arca, mintha visszavarázsolnám a szűzhártyáját apránként, majd az elélvezés utolsó nyivvantásával lett belőle tízéves gyermek, akinek a legnagyobb gondja ebben a kicsi világban az, hogy melyik ruhát adja a babájára, a piros babost vagy a narancssárga csíkost. Igazából nem is baszni jártam oda, hanem hogy megvizsgáljam ezt a gyönyörű metamorfózist, higgyétek el, hogy ha lehetett volna, egy kockás füzettel és egy pixszel együtt kúrtam volna őfelségét, aki ráadásul nem is fekete királynő, hanem fehér volt, hófehér, ő volt Hófehérke meg Csipkerózsika, úgy falta be a faszt, mint a mérgezett almát, úgy köhhentett diszkréten a gecitől, mintha a királyfi jött volna meg, de a királyfi éppen elment, s a vicc az, hogy a legtöbb királyfi visszajárt hozzá, sutyiban, dugiban, délutánonként, nem is annyira a pinaszag után kajtatva, mert az megvan minden sarkon, hanem pont ez a teljesen valószerűnek tűnő ártatlanság vonzotta őket, mint szar a legyeket.

Egyszer kitaláltam, hogy csináljunk egy pornót, nem kellett sok az Ovidius könnyeivel marketált borból, beleegyezett, jött a haverom egy kis százötvenes pédével, megállt diszkréten a sarokba, nem szólalt meg, nem moccant meg, de kész, elrontotta az egészet. Nina, a tiszta pinájú tisztátlan balerina elromlott. Hirtelen eltűnt az arc, eltűnt a fasz, csak a kamera objektívje maradt, csak azt kezdte látni, és először életében megpróbálta eljátszani az orgazmust, rettenetes volt, lekónyadt nemcsak az én faszom, hanem az egész Grigorescu negyed összes fasza abban a nyomorult másodpercben, az addig gyönyörű nő hirtelen mocskos kurvává változott, évgyűrűk jelentek meg a seggén, táskák a szemei alatt, el volt rontva a Királynőpipőke, kész vége. A Szent Pina, amit soha férfi nem tudott megerőszakolni, most elvérzett, a kamera hatolt beléje, de nem alulról, hanem a szemein keresztül, elromlott a játék, meghalt a varázslat, odaveszett az évszázad legjobb pinája, így növel, egy szomorú, vérző picsa maradt a helyén, így csövel, a kibaszott Sony szúrta fel a szuronyára, ő cseszte el ezt a hatalmas dolgot, ami Nina és az ő arisztokrata bája volt.

Innentől kezdve rohamosan öregedett, bezárta a boltot, semmije se maradt. Nekem is csak egy gyenge, szomorú, hamis, alig tízperces pornófilm, meg se tudtam nézni soha.