Az amerikai filmipar mindig is elöl járt a klímaváltozás megelőzésében. Egy jó tíz éve a recycling-film korát éljük. Régi, sztárját hullatott filmeket íratnak meg és forgatnak le újra, új idők új dalaival, új sztárocskákkal. Kár, hogy a többi ipar nem foglalkozik ennyit az újrahasznosítással, biztos Katrina is megelőzhető lett volna. Meg Csibi Magornak sem kellene most vacogó fogakkal tusolni. Vigyázó szemteket Hollywoodra vessétek!

A nagy felbontásnak nálamnál senki nem örül jobban, az biztos. A HD elterjedése a legjobb dolgok egyike, ami történt az elmúlt években. De azért vannak kellemetlen mellékhatásai is.

A futó amerikai tévésorozatokat is HD-ben töltöm le, mert úgy fasza. Csakhogy egy tévés epizód elkészítéséhez jóval kevesebb pénz és büdzsé van, mint egy nagyjátékfilmhez, s a kézikamera ott van már rég a legdrágább tévésorozatokban is. Az eredmény az egyre feltűnőbben elveszített élesség. Főleg, hogy sok beállításban a filmes hatás kedvéért erősen nyitott blendét használnak, ahol sokszor millimétereken is múlik az fókusz. Ezekben a kis mélységélességű és amúgy épp ezért szép képekben sokszor a szemek helyett az orra vagy a hajra kerül át a sárf, akarva-akaratlan, s ez a nézőnek nagyon, de nagyon zavaró.  Olyan, mintha mocskos lenne a szemüveged, hiába próbálsz az amúgy szép nagyfelbontású képen fókuszálni, nem sikerül. Mert a haj éles. Márpedig az ember a szemet keresi, még a filmben is. (A zseniális John Ford mondta volt, hogy nincs neki semmilyen nagy titka, ő csak az emberek szemeit filmezi.)

Kattints a képre rea!

 

Nehéz megtartani az élességet, az szent, főleg evvel a sok telével. Sokszor meg - gondolom én - inkább a kicsit életlenebb snittet választják, ha kell, a jobb színészi játék miatt. Régebb SD-ben ezek a dolgok nem látszottak annyira, most ütik ki a szemedet. Nem is beszélve a gyenge díszletről, kosztümről, sminkről: sokkal jobban fog kelleni ügyelni mindenre (a tévéről beszélek, persze, a moziban eleve ügyelnek - jobb esetben...). Biza, biza, olyan a HD, mint a megafon: ha hülyeséget beszélsz bele, akkor tízszer akkora hülyeség lesz belőle, tízszer olyan hangosan.

Azt olvasom, hogy sírnak valahol valami katonák, hogy a nagy Oscar-nyertes The Hurt Locker (a továbbra is szar, de azért a nyári filmekénél klasszisokkal jobb magyar fordításban a Bombák földjén) nem ábrázolja valósághűen a harci helyzeteket meg a miegymást.

Hát, igen. Minden egyes fontosabb háborús filmmel ez van, és ez lesz, még akkor is, ha a forgatókönyvíró haditudósító volt, sőt, még akkor is, ha a forgatókönyvíró effektíve combat veteran. Ez van már az első hidegháborús filmek óta, s persze, csak a bevételt és/vagy díjakat kaszálóak miatt óbégatnak a legények. A többi nincs szem előtt. Nekem van is egy könyvem a vietnami háborús filmekről, amit egy ex-katona írt, és minden filmet az akkurátusság szempontjából elemez (mindegyikben van, amibe belekötni). Ez nagyon dicséretes dolog, de hadd mondjam el, mi a baj.

Soha nem fog egyetlen katona sem megelégedni a róla készült filmmel - mert az film. Bármennyire is modernista az alkotás és bármennyire is based on real, stone cold facts, akkor is fikció marad, egy megrendezett alkotás, amelyiknek legfontosabb célja, hogy történetet meséljen, legyen az MacArthur generálisé vagy a háborút végigunatkozó konyhaszolgálatos közlegényeké. Lehetne dokumentumfilmet is készíteni a háborúról, ha éppen nem lőnék agyon az operatőrt. Agyon fogják, de tegyük fel, hogy háborús dokumentumfilm készül. Az meg nem lesz érdekes. Leadják a Discoveryn, esetleg minimális moziforgalmazása is lesz, de a (nagyon) nagyközönséghez soha nem fog eljutni, vagy ha igen, akkor is megvágva, megdramatizálva, lefényképezve --- elmesélve. Mutassatok egy háborús dokfilmet, amelyik Oscaron hatalmasat tarolt és az alkotóik azóta is a jogdíjból vásárolnak idegcsillapító gyógycélokra marihuánát Schwarzernegger Kaliforniájában. Nincsen, pedig vannak gyomorforgató, kurvajó vietnamos dokfilmek pl.

Szóval ez van. Az embereket nem érdekli a valóság, de ha valami a valóságból ihletődött! Ami megtörtént, az szar. Ami megtörtént események alapján íródott, az jujjj! Az érdekes, az izgalmas! Az embereknek nem hupikék óriások, nem hősies katonák, nem süllyedő hajó kell. Az embereknek sztorik kellenek és kész. Ez van, katona urak, szopás! Soha nem fog nektek megfelelő háborús film születni, jobb ha beletörődtök.

Cameronné filmje amúgy korántsem akkora nagy vaszizdasz, de azért örvendek, hogy ezzel kapott az Avatar egy kis fricskát. Mégegy megagiccsel akkorát tarolni, mint anno a Titaniccal, az már "getting away with murder" lett volna. De még ez is nagy dolog, ha visszatekintünk a nyolcvanas évekre, amikor Oliver Stone Platoonja tarolt az Acéllövedék felett. Szóval az idén még jól jártunk.

 

Hamarosan jön az Antigoné :D

Egy könyv értéktelenségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egy bizonyos antikváriumban hány elszíneződött borítójú példány van belőle. A három már elég súlyos.

Bemegy az ember az antikoshoz, szétnéz, annyira furcsa érzés: egy-egy sorozatos polc (Kriterion) egy-az-egyben az otthoni könyvespolc másolata. A "világiro-dalom" (sic, így tördelve) feliratú polcon meg csupa-csupa szovjet könyv fordítása. Milyen jól néztek ki, összehasonlítva dizájnilag a sima magyar nyelvű kiadványokkal. Most meg ki a francnak kellenek?

A kilencven utáni megsokszorozódott könyvkiadási kedv (amivel együtt ugyebár az Erdélybe exportálásuk is jelentősen könnyebb lett) termékei külön polcon vannak: olyan cuccok, amiről hirtelen el se tudod dönteni, hogy miért adták ki, kit érdekelhetett. Itt van a legtöbb hárompéldányos könyv. Mindenféle ismeretlen ember (ön)életrajza, egy azóta teljesen más világ(b)ról szóló utazási szövegek, összegyűjtött érdektelen publicisztikák, stb. Aztán mellettük, ezekkel majdnem összefolyva, a jó öreg ponyva: a kamaszkorban izzadó tenyérrel forgatott fényes borítójú gyenge amerikai fantasyk és sci-fik. Most ott állnak, érték nélkül, pár lejért. Akkor meg ölni tudtunk volna értük. Főleg a "forgass tovább az 55. oldalra!" típusúakért.

Aztán van egy nagy külön polcrendszer erdélyi irodalomnak, ez is szinte teljesen megegyezik egy-egy otthoni polccal - csak kicsit rongyosabbak, a nap kiszívta a színüket. Furcsa együtt látni olyan arcokat a könyv GERINCÉN, akiket esetleg azóta személyesen vagy publikusan (is) megismertünk, esetleg mocsok dolgok derültek ki róluk, netán önjelölt nagy arcok lettek, teljesen hátrahagyva a (szép)irodalmat (szép?). Mózes Attila, Markó Béla, Létay Lajos, Lászlóffy Aladár és tesója, Sütő András, Szilágyi Domokos penészes kötetei szépen megférnek egymás mellett az antikosnál. Fura érzés egy-egy ilyen látogatás.

Lassú víz kultúrát mos.

...vagy üzenete legyen, vagy szórakoztasson el piszkosul, vagy kísérletezzen egy jó nagyot. Ha legalább egyik megvan, akkor érdemes megnézni. Ha egyik sincs meg, akkor tényleg pénz- és időveszteség. Az elmúlt 3-4 évben Amerikából egyre több olyan film jön, amelyik a fentiek közül az egyetlen, tőlük elvárt ingredientet (hogy szórakoztasson) SEM tudja már szállítani. És mégis ők dominálják a piacot. Na EZ üzleti érzék, faszi! Jó filmmel, jó cuccal könnyű bankot robbantani. Az igazán zseniális, ahogy ezek csinálják: (a nagy kivételeket leszámítva) kívül csupa fos termékkel kaszálnak orbitális mennyiségeket.

Na és akkor itt van fenn a vimeón HD-ban (1280*720) a Hústorta is, angol felirattal, lehet a linket szórni magyarul nem tudó barbároknak is! :D

http://vimeo.com/9573888

De mindenesetre meg lehet nézni az Olajszintet online: http://www.vimeo.com/7679710.

Lehet bátran kattingatni, bár így lássa pár ember. Update: most van rajta ANGOL FELIRAT! Spread the word!

Az unalomig ragozott s amúgy is unalmas Avatár kapcsán most megint felélénkülni látszik a háromdé témája. A téma nagyon nem régi, már régóta ott van, én pl. már szinte 13 éve láttam a floridai diznilendben ilyent, nem volt nagy vaszizdasz, ahogy az Avatár kapcsán sem egy nagy vaszizdasz: nem befolyásolja alapjaiban a filmnyelvet, a narratívát, hanem csak egy gimmick. Egy bundle, egy production value, amitől a néző úgy érezheti magát, mint akinek kinyalják a seggét a többi nézőhöz képest. Közben nem, csak két, hosszútávon fejfájást okozó polárszűrőt kap a fejére. És minden néző.

Szóval az ötvenes évek óta kínlódnak a 3D-vel, most megint erőre kapott nemtomhányadikszor a téma. Az, hogy Cameron beemelte a legeslegdrágább produkciók világába ezt a technikai cselt, ad némi hátszelet a nem feltétlenül szerencsésen indult (ötvenes évek szar B-horrorjai és sci-fijei használták), hamis illúziót keltő, szemet erőltető technikának. De miért olyan fontos ez nekik?  Mert kurvanehéz Hollywoodnak mindig vezetni valahogy azt a versenyt, amit régebb a tévével kellett vívnia, és most - jól figyelj - a kézi hádék és egyebek elterjedésével az "amatőr"filmesekkel kell vívnia. Azzal a jelenséggel, amivel pl a Blair Witch is nagyot dobbantott, jó olcsón. A coppolai utópia beteljesülését próbálják késleltetni, megőrizni sokmilliós hegemóniájukat, s ehhez a 3D mesterséges felhypolása a legmegfelelőbb cucc, mert kellő távolságot tudnak ékelni maguk (értsd a hollywoodi ivory tower) és a szuburbiákból kis Sony PD-jükkel előretörő sereg közé, akik még attól sem riadnak vissza, hogy ha kell, a 4:3-as, DV-re forgatott cuccot filmre írják ki és úgy fesztiváloztassák. De 3D-t házilag nem fognak csinálni egy ideig, az biztos.

Gondoljuk csak el: egy nagyfejes, akinek semmi köze a filmhez (márpedig az összes nagy hollywoodi stúdiót megvette valami még nagyobb ilyen), aszondja: ne már hogy ilyen sok pénz kell erre a szar filmre, nézzétek meg azt a két mexikói srácot, egy szar hádévével milyen zsír filmet csináltak, szinte ingyen. Túlzás lenne azt mondani, hogy ettől rettegnek mogulék, de valahol ez mozgatja az egészet: folyamatosan igazolniuk kell önmagukat, akkor is ha már semmi, de semmi újat nem tudnak mondani hosszú évek óta. Márpedig nem tudnak: a forgatókönyv-recycling (amit mi, hülyék elnéző szóval remake-nek mondunk) soha nem látott méreteket öltött, annál durvább már talán csak az erőltetett folytatásosdi.

Hollywood mindig így próbálta vezetni a versenyt, s egyes újításaik nagyon faszák lettek (a nagyonszélesvásznúfilm, a surround), mások ambiguózus-dubiózus-ejnye-hmm-ek (3D, Technicolor), másokat pedig alig lehet lenyelni (anamorf lencsék, hipergyors vágás, állvány otthon felejtése). Szóval, így tessék majd hozzáálni ehhez a cucchoz és perkálni a mozipénztárnál. Mert ahol nincs ötlet, ott a technika istenéhez fohászkodnak.

Naszóval, a Google panaszkodik, hogy a kínai hatóságok cenzúrázzák őket. Annyira panaszkodik, hogy még Clintonné meg a konkurrens yahoo is fellépett az ügy érdekében, amikor holmi kínai hackerek megreccsentették a gmail-szervert. Hogy ti. cenzúramentes guglit a világnak, még Kínának is!

Bocsánat, ez nem ugyanaz a Google, amelyik mosolyogva és jószántából cenzúrázza az általa futtatott Youtube-ot, beleszólva abba, hogy melyik országban mit lehessen nézni? Ebben a fényben az elnyomó kínai government semmivel se különbözik az EMI-től, a Universaltól vagy a Sony Picturestől. A "sorry, this video is not available in your country, POOR EAST-EUROPEAN MUDTRODDING MOTHERFUCKER" üzenet számomra pontfix ugyanannak az évezredes gépezetnek a működésére utal, aminek a legkelendőbb terméke a cenzúra.

Hát kapják be a cyberfaszomot, cenzúrástól.

Nem akarok korán kotyogni, de egy teljesen fasza, formabontó, nagyjáték méretű filmmel fogjuk meglepni hamarosan a jónépet. Nem tudom, mennyire fog minden laikushoz szólni, de ez az első filmem, ahol ez bevallottan nem is érdekel. Nemsokára lesz trailer is!

 

Az a helyzet, hogy egyelőre ez a legfaszább sörcímke, amit láttam.

(erre: http://tempetofi.freeblog.hu/archives/2010/01/02/Fogadalom/)

 

Nemtom.

Akárhányszor meghallom Gustav Holst Planétáiból a Mars darabot (tödödöttö-tödödö), nem bírok ellenálni, a kezem ökölbe szorul, kezdi döngetni az asztalt. Ezt érezhették a nácik annak idején, megfelelően propagandisztikus zene hatása alatt.

A címkéjét már megdizájnoltam :D

"A BEC első, ma reggeli részeredményei szerint fordult a kocka az exit-pollokhoz képest: a szavazókörzetek 95,4%-ában leadott szavazatok összesítése után Traian Băsescu vezet 50,43%-kal, Mircea Geoană pedig 49,57%-ot összesít."

Erre mondják a doktor House-ban, hogy "the test was... inconclusive. Other options??"

Vagy 2 hete, a Bad Lieutenant környékén megnéztük ezt a negyvenéves Herzog-kultfilmet, a Törpék is kicsin kezdték címűt. Akkor csak szimplán élveztem a beteg humort, a törpéket, a finom herzogi szürreáliát, a káoszt, a tébolyt, azóta viszont szinte mindennap eszembe jut ez az apró színész, Helmut Döring idétlen röhögése és kategorikus imperatívuszként állandóan újra és újra hadart "feste, feste!" kiabálásai. Belémültek a törpék.

A legzseniálisabb a filmben az, hogy szinte te is törpe akarsz lenni, nem egy vicces kisebbség vagy hendikep-közösség többé, hanem egy fenyegető hive-mind, aki nagyon csúf (csuff) dolgokat tud tenni, ha akar. Szinte szégyelled, hogy normális, magas vagy, a törpeség bugból feature lesz Herzog dilis lencséjén keresztül.

A szürke tömeg számára csak egy újabb olyan film, amit egyes idióta ismerőseik kultusznak címkéznek és rajonganak érte. De ez a film egy igazi kincs. Kihozza, úgymond, a törpét belőled. Hozzájuk akarsz tartozni. Mint a Pál utcai fiúk, csak nem a múltadat látod benne, hanem a jövődet. Nem gittet rágnak, hanem tevét térdeltetnek. Nem a vörösingesek ellen szövetkeznek, hanem a világ ellen. Nem a füvészkertbe mennek, hanem egy autóval körbe-körbe. Érted, körbe-körbe? És nincs megállás! Ráadásul a kör veszettül, ijesztően kicsi, akárhol ugrasz ki, ugyanott kötsz ki. A törpék is kicsin kezdték, és kicsinek maradtak. Ilyen törpe-agyúak vagyunk. Kicsin kezdjük és még kicsibben végezzük. Nagyon nehezen tudunk uralkodni a vágyunkon, hogy magunkévá tegyünk egy törpét, vagy törpévé tegyünk magunkat. Kihívó pózuk erősebb minden akcióhős pózánál. Legszívesebben csak törpéket basznánk ezután szinte kizárólag.

Nézzétek meg. Feste, feste!

Ha egy menő sorozatban valakinek olyan laptopja van, mint amiről te éppen nézed az illető sorozatot, az menő.

Ha az illető rész a sorozat második szezonja, 2004-ből, akkor már ciki.

Nem szeretem az embereket.

Roger Corman, a B-film ős-zsenije, a hatékony filmcsinálás legnagyobb mestere (az eredeti Rémségek kicsiny boltját állítólag 2 nap alatt, harmincezer dolcsiból forgatta), Poe leghitelesebb celluloid-tolmácsa, Új-Hollywood igazi apja (Scorsese, Coppola, De Niro, Jack Nicholson, James Cameron, Roeg, Bogdanovich és Jonathan Demme mentora-tutora-mestere), a low budget császára, az egyik legtermékenyebb filmes arc (rendezőként ötvenvalami, producerként háromszáznyolcvan körül), a nagystúdiók által soha el nem ismert faszi, az örök outlaw 83 éves korára Oscar-szobrocskát kapott az amerikai filmakadémiától. How fuckin' sick is that?

Mondok egy még betegebb dolgot: elfogadta. Ebben az évtizedben még olyanok kaptak életműdíjat, mint Altman, Lumet, S. Poitier, Robert Redford, Morricone, Blake Edwards.

S a beteg dolgok teteje: ezen életmű-oszkárokat nem a nagy ceremónián adták át, hanem jóval előtte, a mai napon, pár órája, valószínűleg azért, hogy ezek a vén faszok/pinák [Cormanon kívül Lauren Bacall (!!!!) és Gordon Willis] ne zavarjanak be az Igazán Izgalmas Díjak kiosztásába)

Zseniális. Ma láttam egy ilyen taxit, aminek az ablakán ez a felirat volt: "nu am manele". Ez jobb, mint a "van légkondi" vagy"nem cigizek". Ez a legjobb taxis felirat EVER.

 

Amúgy ez az ezredik bejegyzés ezen a blogon. Jubileum, hiphip-hurrá, whahaha.

Olyan ez a blog, mint az egyszeri disznyó. Hizlalták, hizlalták, osztán leszúrták, kieresztették a vérit egy vájdlingba s elmentek pálinkát inni (a disznyóvágás kötelező, állandóan visszatérő mozzanata), mire visszajöttek, sehol a disznyó. Az utolsó szuflájával elvonszolta magát az erdő felé. Persze megkapták a disznyót s kolbi lett belőle, but you'll never catch me!!!!!

Jól megszívta evvel az Amerikának nevezett kontinenssel, országgal, jelenséggel, mittommivel. Egy vadállat kinyírja a feleségét és pár évre rá egy idióta, akinek hangja sincs, hőst csinál az illetőből.

És most elkapták szegény öreget, épp azok a svájciak, akik annyi de annyi, szovjetek elől menekülő középkelet-európai művészt bújtattak kedvesdeden anno, s épp azon amerikaiak famulusaiként tették ezt, akik jópár éve Mansont rakták életfogytig dutyiba a frissen eltörölt halálbüntetés helyett. A híres távolmaradó, neutrálkedves, szürkebenemavatkozó, soseháborúzó, nemnátózó svájciak.

Akkor fogják lecsavarni az öreg pellóját, amikor már használni se tudja.

Azt szerettem benne a legeslegjobban, hogy habár egy mocskos kurva volt, olyan szelídséggel tudta szétvetni a lábait, minthogyha ez neki kijárna, de hát ki is járt. Baszás közben teljesen arisztokratává változott, ő tényleg az ágyban volt királynő, szinte látszott, hogy bekékül a vére ilyenkor, csak félig húzta fel a szemhéját, de a szemöldökeit teljesen, egy nagyon pici csücsörödés jelent meg a száján, és lassan, méltóságteljesen viselkedett, mintha legalább templomban lenne, de hát ő maximum a toszás oltárán áldozott, senki se tudta, hogy mi a vallása, de nem is valószínű, hogy valaki megkérdezte volna, mert igazán szépen látszott, hogy miben hisz, a faszban hitt, a kezdetektől a végig, őbenne bízott elejitől fogva, ha rajta múlt volna, Tordán kiáltották volna ki a szexuális szabadságot. Rád se nézett közben, de nem úgy, mint aki szégyelli, hanem mint aki már teljesen felülkerekedett ezeken a dolgokon, és voilá, tényleg felülkerekedett, legtöbbször úgy végezte ki az áldozatait, hogy ő volt felül, itt a gálya volt az úr, nem a víz, kicsavarta az embereket, direkt nem férfiakat mondok, mint a citromot, s nem véletlenül mondtam citromot, összehúzódtak a szájad és a szemeid utána, mint egy kis kínainak. Varázslatos volt, ahogy ő maga is elhitte magáról, hogy nem egy büdös kurva, és egy gyönyörű rituálé része az egész, ahol ő minimum a Szűzmária és te vagy a Szentlélek, tényleg szép volt, amint pont akkor változott át leginkább ártatlanná, amikor a legjobban dugták, minél erősebben löktem, annál tisztább lett az arca, mintha visszavarázsolnám a szűzhártyáját apránként, majd az elélvezés utolsó nyivvantásával lett belőle tízéves gyermek, akinek a legnagyobb gondja ebben a kicsi világban az, hogy melyik ruhát adja a babájára, a piros babost vagy a narancssárga csíkost. Igazából nem is baszni jártam oda, hanem hogy megvizsgáljam ezt a gyönyörű metamorfózist, higgyétek el, hogy ha lehetett volna, egy kockás füzettel és egy pixszel együtt kúrtam volna őfelségét, aki ráadásul nem is fekete királynő, hanem fehér volt, hófehér, ő volt Hófehérke meg Csipkerózsika, úgy falta be a faszt, mint a mérgezett almát, úgy köhhentett diszkréten a gecitől, mintha a királyfi jött volna meg, de a királyfi éppen elment, s a vicc az, hogy a legtöbb királyfi visszajárt hozzá, sutyiban, dugiban, délutánonként, nem is annyira a pinaszag után kajtatva, mert az megvan minden sarkon, hanem pont ez a teljesen valószerűnek tűnő ártatlanság vonzotta őket, mint szar a legyeket.

Egyszer kitaláltam, hogy csináljunk egy pornót, nem kellett sok az Ovidius könnyeivel marketált borból, beleegyezett, jött a haverom egy kis százötvenes pédével, megállt diszkréten a sarokba, nem szólalt meg, nem moccant meg, de kész, elrontotta az egészet. Nina, a tiszta pinájú tisztátlan balerina elromlott. Hirtelen eltűnt az arc, eltűnt a fasz, csak a kamera objektívje maradt, csak azt kezdte látni, és először életében megpróbálta eljátszani az orgazmust, rettenetes volt, lekónyadt nemcsak az én faszom, hanem az egész Grigorescu negyed összes fasza abban a nyomorult másodpercben, az addig gyönyörű nő hirtelen mocskos kurvává változott, évgyűrűk jelentek meg a seggén, táskák a szemei alatt, el volt rontva a Királynőpipőke, kész vége. A Szent Pina, amit soha férfi nem tudott megerőszakolni, most elvérzett, a kamera hatolt beléje, de nem alulról, hanem a szemein keresztül, elromlott a játék, meghalt a varázslat, odaveszett az évszázad legjobb pinája, így növel, egy szomorú, vérző picsa maradt a helyén, így csövel, a kibaszott Sony szúrta fel a szuronyára, ő cseszte el ezt a hatalmas dolgot, ami Nina és az ő arisztokrata bája volt.

Innentől kezdve rohamosan öregedett, bezárta a boltot, semmije se maradt. Nekem is csak egy gyenge, szomorú, hamis, alig tízperces pornófilm, meg se tudtam nézni soha.

A tegnapelőtti szöveg kikerült a freeblog főoldalra, elég sokan elolvasták, kattintottak erre a pszeudo-kvázi-halott, megmoccantzombi blogra, hónapok után először megint beleástam magam a statisztikákba, láss csodát, elég sokan kattintanak most is, ezzel az 1 szöveg/hónap rátával is, nade találtam egy igencsak érdekes adatot.

Ez a bejegyzésem: http://nandika.freeblog.hu/archives/2007/08/21/Szentgyorgy/ toronymagasan vezet az összes közül. A freeblog a kis belső izében nem is mérte még, mert két éve készült, de amióta méri, már azóta is 3078 kattintást számolt. Arra lettem figyelmes, hogy már egy jó ideje, még nem tudom egzakte, mikortól, de több mint egy hónapja erre az egyszem bekezdésre minden áldott nap érkezik pontosan 12 kattintás Van, amikor 13, van amikor 11, de az esetek túlnyomó többségében pont 12 kattintás, mindennap. Illetve jobban mondva erről a linkről továbbkattanás a blog másik részeire, s az izé az, hogy nem tudom, hogy honnan, mert ezt írja ki referensnek. Referralnak. Mittomén. Valami gonosz robot kattogtat félelmetes precizitással? Miért pont ez a bejegyzés? Ki az, miért, mi történik???

Volt egy ismerősöm, Serci, aki két éven keresztül meg se szólalt, egy mukkot se mondott ki, az anyjának is kockás papíron írta le, hogy lucskos káposztát kér ebédre. Írni írt, SMS-t, meg naplót, meg mindenfélét írt, igazából ontotta magából a betűket, ha azt ontásnak lehet hívni (hezzánk képest, akik egész év alatt egyetlenegy lapot írtunk teli biológiaórákon, mindenképpen), de egy hangot ki nem lehetett könyörögni belőle, s a legidegesítőbb az volt, hogy mindenki csak spekulálni tudott, hogy miért hallgatott el, mert persze hogy ezt se mondta el már, de le se írta, üzenetbe se írta belé, a budifalra se firkálta fel. Néma Leventének csúfolták de nem foglalkozott, le se szarta, volt, aki azt mondta, hogy egy fehérnép miatt van, de aki ismerte őt, az tudhatta, hogy ez legalább annyira valószínűtlen, mint a szivargyár udvarán dohánykapálás közben olajra akadni: sose szenvedett ő fehérnép mián. A hivatalos verzió az volt, hogy haragszik a világra, s ez teljesen úgy is tűnt, hogy megfelel a valóságnak. Az anyjáék mindenesetre belétörődtek, nem foglalkoztak, orvoshoz nem lehet elcipelni egy szinte harmincéves embert, le van szarva, ha ilyen hülye akar lenni, akkor maradjon ilyen hülye. Szerencséje volt, hogy olyan munkája volt, ahol sokat nem kellett zsolozsmázni, csak szépen lepcsentette egymásután a műanyagot a futószalagon, egyszerű gyermekjátékok elemeit csinálta színes nájlonból, vigyorgó kis szemétvödör fejét, baba sipkáját, fogmosós maci fogpasztáját, autócskát, meccsboxot, ilyeneket. Egyszer behoztak egy prototípust egy gombnyomásra beszélő babával, annak kellett valami cipőt vagy micsodát legyártani sorozatban, Serci annyira meghatódott vagy felbaszódott ezen, hogy elhatározta, hogy két év után megszólal. De nem lehetett csak úgy megszólalni, kellett hozzá valami apropó, vagy valami ünnepélyes alkalom, de aki ismerte őt, az tudta, hogy nem lesz az születésnap vagy Karácsony vagy valami ilyesmi baromság; de mindenesetre látszott rajta, hogy már nagyon van mit mondjon, kezdett benne gyűlni a sok kimondatlan szarság, a szerelmes szavak, a káromkodások és az ebédrendelések, s az Omega-dalszövegek, nagyon készült kibújni a proverbiális szeg a hasonlóan proverbiális zsákból, fogta magát, felment Kolozsvárra a pótfelvételira, beiratkozott a kommunikáció szakra, szerencsére csak doszárvizsgák vannak mostanában, egy szó nélkül vették fel kommunikációra, pont mint amikor a vértől elájulós irtózóst vették fel Maroson orvosira, egy nyamvadt mukkot nem kellett kimondjon, az első Koronával hazajött Szentgyörgyre, leült a Bunkerbe (akkor még volt Bunker), hátul, ahol a leghalkabb a zene, rendelt egy láda sört még mindig mutogatva, de csak darabonként, hogy ne melegedjen ki, s elkezdett végre beszélni. Elkezdte elmondani azt a sok gennyet, amit magába szorított két éven és pár hónapon keresztül, mint a görcsös segglyuk a sok szart, elkezdett mondikálni, papolni, berbetélni, eleinte csak saját maga elé, aztán észrevették a haverok, kezdtek köréje gyűlni, de nem is kérdeztek semmit, nem is kellett, mert Serciből csak folyt ki a szó, mint az Oltból a szennylé márciuskor, s jött vele a sok szemét, mint az Oltból a nájlonpungák s a nájlonüvegek, fosta a szót, az emberek csak hallgatták, rendelgették a söröket, s ültek elképedve, főleg aki ismerte évek óta, kevesen voltak, akik nem ismerték, mert büdös kicsi város Szentgyörgy, fogytak a sörök, az emberek már a billiárdasztalon csimpaszkodtak s figyelőztek, de a szavak nem akartak fogyni, csak jöttek: minden panasz, keserűség, mint a rothadt cefre pálinkafőzés előtt, duvadt a gyermekből, jobban ültek az emberek a mondatai mellett, mint az egyetemen a tanárok óráin, osztán lassan felkapcsolták a villanyt, lekapcsolták a difuzorokot, kezdtek sepregetni (nagy lófaszt sepregettek a Bunkerben), kitették őköt, kiültek a Bunker elé, Serci hadart tovább, okádta a szavakat, már látszólag szinte logikája se volt, ahogy a finnugortól az amerikai kölcsönszavakig mindent hadart és kevert édes anyanyelvünkön, hihetetlen szókincset prezentált, olyan szavakot mondott, amiről nem is tudtuk, hogy léteznek, de nagyon valószínűeknek tűntek mégis ahogy ott és akkor elhangzottak, volt aki el is szégyellte magát, mint magyarórán, sirült kifelé a sok szöveg a száján, jöttek a rendőrök leigazoltatni őköt, azok is megálltak szájtátva és figyelték Sercit, vakarták a fejüköt, már rég kipirkadott, az emberek haza kezdtek szállingózni, volt, amelyik elaludt a bokorba a Park hotel előtt, a másik taxit hívott, de Serci csak ült ott a Bunker előtt a kövön és fosta a szót szakadatlan, rendületlenül, mint a hazájához hű magyar, kidőthetetlenül, mint a székely fenyőfa, spriccolt, flöstetett belőle a szöveg irtózatos vehemenciával és hozammal, mint amikor a felrázott szénsavas szukkot kinyitod s az egész az anyád perzsaszőnyegin köt ki, így ült ott, beszélt, beszélt, beszélt, beszélt három napon keresztül, az emberek cserélődtek körülötte, hazamentek tusolni, visszajöttek, szivarra gyújtottak, de ő nem ment se szarni, se peselni, csak mondott-mondott feszt, félbeszakíthatatlan irammal, s a harmadik nap közepin valamikor, már sötétedett-forma, emlékezek, egy szó közben, azthiszem, egy "bazmeg" lehetett, ez a legvalószínűbb, há nem?, de az is lehet, hogy "szarházi", vagy "madiszosok", maximum "lucskoskáposzta", lefordult a kőről, s szörnyethalt - abba a szent helybe. Kész. Nem is biztos, hogy úgymond szörnyethalt, szerintem szépen elmondta, behozta azt a két évet s még előre vagy huszonvalahányat, s így, küldetésteljesítés közben, mondikálás közben úgy tűnt neki a legvalószínűbbnek, hogy most akkor gátá, így haljon meg: halálra dumálta magát. Hihetetlen gyorsan kihűlt a teteme, mondjuk már szeptember dereka volt, de mire megjött a mentő, már háromnapos halottnak tűnt, úgy megmerevedett. Így járt Serci, aki két évig nem mondott semmit, s utána három napig folyton beszélt, s beléhalt.

Lehet, hogy nem volt igaz, én es csak hallottam, akkor még kicsike voltam ahhoz, hogy kiengedjenek a Bunkerbe.

A menyasszonyi ruha a nők szuperhőskosztümje. A férfiaknak ott van a Pókruha, a Szupermenbugyi, a Batmanfülek, a Vaderpalást, az Ikszmenkosztüm: a latex és alsónemű különböző, színesnél színesebb kombináció, megfelelő logóval. A férfiak kiélik titkos vágyaikat a piros bugyiban: erősek, gyorsak, repülnek, igazságosak, győzedelmeskednek, odabasznak a gonosznak piszkosul. És mindezt titokban. Nem Bruce Wayne-ként, hanem Denevéremberként.

Ezzel szemben a nőknek mije van (tudom, van Macskanő meg effélék, de senki se veszi őket komolyan, a mozipénztárnál se)? Semmije. Nekük nincs titkos személyiségük, ők mindig színes bugyiban és testrefeszülő izékben kell szaladgáljanak, ők mindig igazságosak, erősek kell legyenek, odabasszanak a kosznak és a mocsoknak és a bacilusoknak, igazi nevükön is, mint Berekméri Lujza. Nincs titok.

És amikor végre eljön a Nagy Nap, s a nők felvehetik a menyasszonyi ruhát, ez az egyetlenegyszer viselt ruha lesz a legfontosabb az életükben. Most ők lesznek a szuperhősök. Az egyentarka szar helyett a titkos ártatlanság és szűz(i)esség egyenfehérjét kapják magukra, átváltozva, megtáltosodva, átlényegülve, szuperhőssé válva, nevet cserélve (Kovács Lajosné alias Berekméri Lujza). Egyetlenegy estére eljátsszák ők is a férfiak szuperjátékát. Ők lesznek a szuperhősök, egyszer végre az életükben. Ilyenkor a férfiak vannak jellegtelen cuccban (ők ilyen öltönyben járnak melóba, temetésre, mindenhova), ők a névtelenek, ők az erőtlenek, az odarángatott szerencsétlenek. Nem csoda, hogy ennyire fontos a nőknek a menyasszonyi ruha.

És aztán hajnalban vége a medzsiknek: lekerül a szuperruha, lekerül a bugyi, és a nőből háziasszony válik, tarkaruhásan szürke eminenciás. Éljen a galuska, vesszen a kosz. És a férfiak visszalendülnek az égbe, álmos szemekkel letépik az öltönyt egy telefonfülkében a piros sztreccs felül és leszámolnak Lex Luthorral, Jokerrel is egyszerre.

Könnyű megindokolni, hogy miért a kolbász a legjobb, a kedvenc hüvelyesünk. A nevében is benne van: kolbÁSZ.

Én nem tudom, hogy vagytok vele, de sohasem tudtam megszeretni a youtube-ot. Ez most nem azért van, mert úgy érzem, igazságtalanul járnak el a szerzői jogok ügyében (lásd a rénszarvasos videóra írt szöveget) meg egyáltalán, hanem csak egész egyszerűen nem szeretem.

Amikor valakitől kapok egy youtube-linket, átugrom. Legtöbbször éppen megy a zene s le kéne szüneteljem ahhoz, hogy megnézzem az adott linket. Azt meg nem szeretem. Mire a szám pedig véget ér, arra meg már rég elfelejtettem a linket. Amikor valahol youtube-linket látok, iwiw-lapon vagy blogon vagy messenger statusban vagy bárhol, csak az esetek 0.001%ban szoktam rákattintani. Ennek az egyik oka az, hogy a linkből sohasem derül ki, hogy mit fogok látni, mert az URL egy kusza katyvasz, a másik oka pedig az, hogy általában egy szar minőségű videóklip van mögötte. Amiket meg amúgy se nézek.

Sohasem álltam neki browzingolni a youtubon, hogy most akkor nézelődjünk, keresgéljünk. Amikor meg linket kapok, akkor általában kéretlenül kapom. Amikor be van embeddelve egy faszán megdizájnolt lapra egy egyen-youtube-kocka, szinte fáj. Egy webtévé vagy bármi más, ott számítasz valamire, naponta egyszer újra és újra rákattintasz, lássuk, mi van újdonság. A youtube-on pedig videoklipek vannak, "vicces" állatos videók, home szarok, félig feltöltött filmek, vagdosások. Egy hatalmas kusza valami, ilyen értelemben tökéletesen tükrözi az embereket, akik oda töltenek. Nem sokszínű, hanem kusza.

És fos minőségű a képe. Egy rendesen megcsinált kisjátékfilmet kár youtubon nézni. Sohasem tudtam rávenni magam, hogy kisjátékfilmet nézzek youtubon. Hiába, na, a kontextus is számít, kurvasokat. A legborzalmasabb az, amikor mostanában házibulikon a laptopon már nem is a winamp fut, hanem 15 firefox ablak, mindegyikben egy videoklip, várják a sorukat, valaki odarakta betöltődni. És erre a nagyon szar minőségű, mp3 alatti zenére ugrálnak az emberek.

Szóval ne küldjetek nekem youtube-linket, kár a gőzért.

Where's gold, there's stealin'. Where's stealin', there's killin'.

A megvesztegethetőségről, a seggnyalásról esett szó. Mindenhol találsz kurvákat a világban, a legmagasabb pozíciókban is. Ez természetes. Mindenkinek megvan az ára. Csak épp Romániában elég sok a büdös kurva.

Na, elkaptam valami műsort is, nem élő, hanem ismétlés, épp most osztják az észt, épp, ahogy beszélünk. Magukat védik, a Háromszékben megvádolták őket: Boros Attila és Vadnai József védekeznek. Előbbi egy magyar cocălar, rettenetesen kuszán és gyengén beszél. Fogom a fejem. Vadnait ismerem, jó arc, majdnem az ő kocsijával forgattuk az Olajszintet. Idegesen dobol az ujjával az asztalon, nem tudom, mit keres egy ilyen helyen. Boros bizonygatja, hogy nem is primitív a tévé, nemtomhányszázezer euróba került s milyen fasza a technika. Ahhoz képest, hogy milyen jó a cucc, a hang dinamikája annyira manipulált és túlvezérelt, hogy leginkább az OTV és hasonló ordibálós tévékre hasonlít. Amúgy most épp valami román betelefonálóval védetik magukat, de nem írja alul, hogy ki az, de biztosan nem is fontos, mert ha fontos lenne, lehetne érteni. Szóval ez a szentgyörgyi tévé (is) leginkább magáról szól, miről is szóljon szegény. Tényleg primitívnek tűnik, már bocsánat.

Már hosszú percek óta beszél a román betelefonáló. A vezérigazgató közben a telefonján nézegeti az órát, a gazdasági vezető tudomásom szerint nem is nagyon tud románul, de jobban türtőzteti magát. A honlapon még röhögtem, de most már azért tényleg elszomorodtam.

Kész, kikapcsoltam a tévét. Nézem az Enterprise-ot (az is gyenge, de legalább nem idegesítő).

Most, hogy kicsit itthon vagyok Szentgyörgyön, kitaláltam, hogy letesztelem ezt az új helyi tévét. KlubTV a neve. Mivelhogy valamilyen telenovella megy éppen, inkább megnéztem a honlapjukat. Az addigi depressziós, szomorú, szürke napom egy szempillantásra bearanyozódott, nyüszítve röhögtem, flöstetve vihogtam, fetrengve heherésztem rajta. Főleg a műsorrács zseniális, nézzétek meg az összes napot külön, de a vezérigazgató haja se semmi. http://klubtv.ro/ Ilyent is csak itthon lehet, megéri ittmaradni, esküszöm. Milyenek lehetnek a saját műsorok? Kár, hogy nem lehet sztrímingelni, bévitaminhiányosoknak kötelező napi móka lenne.

Hanem a Lloyd Kaufmané. Hogy hívják a náci haláltáborban játszódó, gyenge poénokkal teli B-filmet? Concentration of camp.

A Hangover, úgy tűnik, a 2009-es Batman The Dark Knight lesz: az év legtúlértékeltebb filmje.

Annyiszor volt a hírekben szegény: hol hogy leszakadt az orra, hol hogy megkúrt valami tinifiúcskát, s néha apróbetűkkel odalent, hogy új válogatásalbuma jelent meg. Most meg mégegyszer utoljára belekerül a hírekbe.

Kicsit bánom, hogy meghalt, mert kellett az a periodikus hátborzongatás, amikor néha kihozták A4-ben azt, ami az arcából maradt. Most meg csak Mickey Rourke marad már ilyen célra.

Én közben tízéves találkozok, most épp kialudtam az osziórát, kéne tusoljak a bankettra. Vagy bankettre? Hogy ragozzák?

Ma lett 77 éves Lalo Schifrin, a hatvanas-hetvenes évek egyik legzseniálisabb nemolasz zeneszerzője, úgyhogy ez megér egy bekezdést. Ha egyebet nem is, a Mission Impossibile-filmzenét még a leglaikusabbak is ismerik tőle (persze a hatvanas években még másképp hangzott, mint az új, elektronikus remixek). Még én is használtam a műveit jogmocskos módon, ide pl. az Enter the Dragon című Brüszli-filmhez írt zseniális (megint szóismétlek) darabjait loptam be:

1. Keiko O'Brian és gyermeke (DS9). Egyszerűen idegesítőek, nyivognak, hisztiznek. Fáj az ember feje tőlük.
2. Kira Nerys (DS9). Tenyérbemászó.
3. Deanna Troi (TNG). Egy lehetetlen hangú és orrú nő, aki amúgy empata, de mindig pont akkor nem működnek a képességei, amikor kellene.
4. Kes (Voyager). Szép kis lány, semmi funkcióval. Meg is szüntették hamar.
5. Wesley Crusher (TNG). Ez a Picard sohanemvolt fia, egy taknyos kamaszgyerek. Nem igazán tudom, miért írták bele a sorozatba egyáltalán.
6. Janeway kapitány (Voyager). Nem lenne vele sok baj, de azok a hamiskodó affektálások meg gesztusok kapitánytalanná teszik.
7. Kirk kapitány (eredeti sorozat). Shatner dagadozó egója hozta létre ezt a figurát és az is ölte meg azonnal.
8. B'Elanna Torres (Voyager). Hú, de idegesít a sok hiszti.
9. Uhura (az új film)
10. Scotty (az új film)
11. Quark és Rom anyja (DS9)
12. Gowron kancellár (DS9)
13. Kai Opaka (DS9)
14. Tasha Yar (TNG)

1. Q (TNG, DS9 és Voyager). Ő az ARC, a visszatérő motívum, a mindenhatósággal felelőtlenül bánó (fél)isten. Zseniális ez a John DeLancie.
2. Spock (eredeti sorozat). No comment. Ő a Star Trek, a mai napig.
3. A Doktor (Voyager). Hihetetlen humor van ebben a kopasz, irritálható hologramban.
4. Gul Dukat (DS9). Ő igaz, hogy rosszfiú, de nagyon el van találva. Sose lehet tudni, melyik oldalon van. Hidegrázós.
   
5. Dr. McCoy Bones (eredeti sorozat és az új film is). A mogorva, aggódós hajóorvosok hagyományindítója.
6. Picard kapitány (TNG). Ő a kimért, decens, taktikus, brit modorú (sajnos, francia) úriember. Az igazi Kapitány.
7. Quark (DS9). Ambivalens, profitorientált figura, de mégse jó ferengi. A testvérével együtt zseniálisak.
8. Scotty (eredeti sorozat). A filmekben még jópofább, mint vékonyan, bajusz nélkül.
9. Tuvok (Voyager). Egy vulkán homie.
10. Neelix (Voyager)
11. Sarek (Spock apja, filmek, TNG)
12. Martok generális (DS9)
13. Jadzia Dax (DS9)
14. Data (TNG)
15. Rom (DS9, Quark testvére)
16. Worf (TNG, de főleg DS9)
17. O'Brien (TNG és DS9)
18. Seven of Nine (Voyager)

Jaj és az is jópofa, hogy miközben most már holbiztos, hogy nem lesz Depeche Mode-koncert Bukiban, a Beck's kinyomott sokmillió sörösdobozt "Nyerjél meghívót a Depesmódra!" felirattal. Most meg gyorsan el akarják adni, a Corában sixpack akció van, de nem olyan rendes, hanem valaki gyorsan szorgoson szkoccsal összeragasztott hat üveget és úgy árulják jó olcsón. Vettem is egyet.

Most itt vannak mellettem az üres Beckses dobozok, és mit hallgatok? Hawkwindot. Hawkwindet. Hawkwindöt. Hogy ejtik? Hogy írják? Mindegy, mert azok sose lesznek sörre nyomtatva. De jó zenekar, hej!

Van ez a dolog a Székelyföld domainnévvel. Kitalálták, hogy legyen jövőtől .sic kiterjesztés a .hu, a .ro, a .com, a .org, a dot-faszomtudja mellé. Petíciót csinálnak. Ez amúgy nagyon fasza ötlet, pártolom az ilyesmit.

Csak az a baj, hogy a .sic egyszerűen rosszul hangzik. Most gondolj arra, hogy néz ki az, hogy www.it-makes.me.sic. Vagy a www.sic-tran.sic/gloria-mundi.php. Vagy www.az.oerdog-nem-al.sic. (s más, még ilyense szóviccek)

Szóval nagyon fasza lenne, hogyha nem a románra igencsak hasonlító latin "siculis" névből lett volna erősen mesterségesen kreálva a .sic. Szerkesztők, agyonliterált emberek tudják, hova szoktak "sic"-et írni: amikor egy szóviccet el kell magyarázni a tördelőnek, nehogy kijavítsa. Vagy amikor a helytelenírás a stílus része, és véletlenül se kerüljön kijavításra korrektor vagy tisztafej vagy bárki által. Szóval még latinul is van egy erős jelentéstöbblete, nemcsak angolul. Magyarul viszont semmit az égvilágán nem jelent.

Márpedig ha pattogunk, bőcsködözünk, feszedezünk, saját toplevel doméjn mián kardoskodunk, akkor annak legalább legyen köze a magyarhoz. Vagy nem? Nem ez a lényeg?

Tudom, tudom, nekem is nagyonszar, hogy .ro végződésű lapoknak dolgozok, dolgoztam, fogok dolgozni, filmtett.ro, kukker.ro, meg amit csak akarsz, és egyes táposokban már ez a sima tény, hogy a honlap doménje punkt ró, kiverte a nemzeti biztosítékot. Legyen az említett honlapon akár Székely nyelvlecke magyaroknak vagy amit csak akarsz. És arról nem is beszélve, amikor azért hőbörögtek, miért akarom a .freeblog.hu doménű, magyar nyelvű blogomat (eztet) a trafic.RO-ra feliratni? Na, a .sic se fogja megoldani ezt a problémát, mert ez az emberekben van. Kellett volna még agyalni ezen a .sic-sick dolgon - szerintem. Nem ettől lesz vastagabb az irha az identitásunk nyeszlett bőrén (Pazs, figyelj a képzavarra, de szépek, ragyognak!). Arról nem is beszélve, hogy még a székelyek nagyrészének sincs halvány fingja, hogy miről szól az, hogy .sic. Siculus. Whatever. Nem azt mondom, hogy ellenzem az ötletet, de így nem is támogatom.

Nem azt mondom, hogy van jobb verzióm. De mint már annyiszor elsírtam itt (pl választások kapcsán): a kisebbik rossz helyett inkább a semmit válasszuk. Jó, ez nem egy "kisebbik rossz"-jellegű probléma. De elsietett. Nekem nem kell sick végződésű honlap.

Bájdövéj: a .tr-vel (vagy hogy is volt) mi lett? Na, látod, az egész fasza lenne. Az is latinos, de legalább mindenki érti, miről van szó. Még a hülye amerikaiak is. www.dracula.tr. Yeeea, I know that! Trenszilvénya! Bloodsucking whatchamacallit, yea yea, nigga! It's in Africa, right?

Az anamorf lencse és filmezés akkor is kibaszott nagy hülyeség. Minek eltorzítani a hátteret? Üdítő dolog egy nemhollywoodi filmekre koncentráló fesztivál, sok torzítatlan, szép képet lehet látni tíz napon keresztül.

Az idei mérleg: 29 film. Gyengülök!

A szerelem dalára elindult Emmanuelle,
ledobva láncait.
Távol otthonától kóborolt Emmanuelle,
Elkísérte vágyait.

Szerette Őt
a trópusi nap.
Törtek a szívek
egy lány miatt.
Boldog legyen,
vagy csak szabad?
Hagyta, hogy mások
válasszanak!

stb stb.

Van ezután még valami? Mi ez? Hol élünk? Hányat írunk? Mi az Isten történik itt? What the fuuuuck?????

Biztos valami trükk. Rárakták Premierben. Nem hiszem el.

Mert saját csatornánk van a videán. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezentúl azt kell nézni. Ezentúl is a kukkert kell nézni. De most olyan, mintha a Heroesban két kastélyunk lenne. :D

Nem feltétlenül 2008-as filmek, sokuk 2007-es, mert ide 2008-ban jutott el. Ugyanígy az idén látott 2008-as filmek sincsenek benne.

amerikaiak:

• I'm Not There
• The Assassination of Jesse James...
• There Will Be Blood
• Paranoid Park
• The Darjeeling Limited
• Az első 3 Futurama-film
• Be Kind Rewind
• American Gangster
• Tropic Thunder

nemamerikaiak:

• JCVD
• The Bank Job
• Irina Palm
• J'ai toujours rêvé d'être un gangster
• Vratné lahve
• [REC]
• Macskafogó 2
• De Unge år: Erik Nietzsche sagaen del 1

I'm pretty sure I'm not the only one with this goddamn problem of Soulseek crashing every 5 minutes with Netlimiter installed. I have the "classic" 1.30 version of NL, because I simply like it and continually use it after all those years. I couldn't use Soulseek normally because of this bug that keeps crashing slsk.exe when nl_lsp.dll is present (this latter file belongs to Netlimiter and it integrates in the system to "watch" every connection, so there's no way to just shut it down like a service or program).

So, here's what to do. Open the registry editor (regedit). Search for "HKEY_LOCAL_MACHINE/SOFTWARE/LockTime/Netlimiter/settings/bypassed". Create a DWORD value there, value name: "c:\program files\soulseekns\slsk.exe" or whatever directory your Soulseek is installed. Value data should be 1 with hexadecimal base.

Reboot and ta-daaa. Netlimiter will not monitor Soulseek at all and all the good music will just keep on downloading for you. And I'm pretty sure this works with all similar bugs, for instance I suspect nod32 and other software crash or freeze too with Netlimiter installed. However, I didn't test it with newer versions of NL, so I don't know.

Mivel Deme... Tempetőfi meghajított evvel a politikai labdával, nincsmicsináljak, muszáj induljak miniszterelnöknek.

Megválasztásom esetén ezen eszközléseket foganatosítanám, illetve a következő möszurákot tenném, vagyishogyhát ordinba parancsolnám:

Ingyenessé tenném mindig, mindenhol a parkolást, új parkolókat hoznék létre egyes állami egyetemek épületei helyére.

Ha már itt tartunk, megszüntetnék fentemlítettekben egy csomó szakot, a többin pedig szigorított létszámú csoportokat hoznék létre, egyszersmint megszüntetve a fizetéses helyeket. Arra ott vannak a magánegyetemek.

Kötelezővé tenném az iskolákban XII. osztályig a média-művészeti oktatást is a matek és a román mellett, úgysmind képzőművészet, zene, fotográfia, dráma, film, multimédia. Vagy ez már megvan? Nemtom, most lesz a tízéves találkozóm.

A nemzeti filmalapot függetlenné tenném nemzetgazdasági tényezőktől, s az elosztó bizottságok összeállítását rendszerezettebbé, gyakoribbá és átláthatóbbá tenném, hogy jobban tükrözze a "szakmát", hahaha.

Minden 18 évét betöltött polgár kapna egy ingyenes bankszámlaszámot, egy kártyát és egy darab egyhavi fizetést egy általa kiválasztható banknál. Mindenféle tartozásokat (villany, gáz, stb) csak ezeken keresztül lehet majd fizetni. A ghisék, bodegák, papírtologatások és a sorbanállások teljesen megszűnnek.

Egyszerűbbé tenném a cégalapítást, létrehoznám az ingyen igénybe vehető állami könyvelő hivatalát (az ombudsmanékhoz hasonlóan) a másfél évnél fiatalabb cégek számára. Ezalatt stressz, félelmek és bürokrácia nélkül megtanulhatják, hogyan működnek a dolgok, hogy később jó nagy hasznot termelve jó nagy adót fizessenek.

Felgyorsíttatnám a kibaszott autópálya építését, ha kell, akár drasztikus lépések árán.

Motiválnám a rendben tartott mezőgazdaságot. A pityókát Franciaországból importáló szupermarketekre külön, súlyosabb adót mérnék.

Kötelezővé tenném a székely nyelvleckét az iskolákban. :D

Elolvasás után realizálódott bennem, hogy Magyarország miniszterelnöke kéne legyek, nem a Romániáé. Bocs. Ezesetben nem tudom. Nem tudom, mit lehetne jobbá tenni. A hal a fejétől bűzlik. Az országot is ki kéne cserélni, nemcsak a miniszterelnököt.

Itt van például ez a kurvajó kis videós remake-verseny. Mindjárt lejár a határidő.

Annyira egyszerű, hogy Coppola féléves unokája is meg tudja csinálni. Végre egy verseny, ahol az amatőrséget díjazzák. De ti ültök a seggeteken és kattingattok félre, ahelyett hogy egy óra alatt leforgatnátok és mégegy óra alatt megvágnátok a kedvenc filmetek kedvenc jelenetét, igazi amatőr módon, ahogy az itt el van magyarázva.

Trehány banda. Kapjátok be a rénszarvas faszát. Jobb is nektek, ha otthon ültök és eszitek az anyukátok ződfuszujkalevesét. Pff.